Japánvasút

Utazás a sinkanszennel Tokióból Oszakába

50 éves a Shinkansen

2014. október 01. - Carpy

Pontosan 50 éve, 1964. október 1-jén indult meg a menetrend szerinti vonatközlekedés a Föld első nagysebességű vasútján, Tokió és Oszaka között. Ebből az alkalomból ezen a héten shinkansen-témájú posztokkal jelentkezik a japánvasút.blog. A mai bejegyzés révén egy virtuális utazást tehetünk Tokióból Oszakába a shinkansennel.

A Tokaido Shinkansen vonala Tokió (Tokyo) állomásról indul, annak is a keleti, „Yaesu” oldaláról. Ez az oldal esik a tengeröböl felé, a négyzetrácsos utcák és az üzleti negyed felé. A másik, nyugati oldal a „Marunouchi”, igazából ott van a főbejárat, egy meseszép, skandináv stílusú pirostéglás épület formájában, mely a császári palota és a kormányzati negyed felé néz. Persze a környező felhőkarcolók mindezeket elnyomják.

P1000565 tokyoeki felulrol.jpg

Ha már Marunouchi: Tokyo állomást nem is olyan könnyű megközelíteni, legalábbis metróval nem. Tokió 13 metróvonalából csak 1-nek, a Marunouchi vonalnak van állomása közvetlenül a pályaudvar mellett, illetve alatt, de a metróvonalak felének van állomása kb. 5-600 méterre Tokyo állomástól. Így az utasok jelentős része kisebb-nagyobb gyaloglással közelíti meg a pályaudvart. De mivel Tokió közlekedése nem csak a metróvonalakra, hanem legalább ennyire a városon belüli felszíni vasútvonalakra épül, melyek közül a 3 legfontosabb érinti Tokyo állomást, a megközelítés annyira mégsem nehéz, főleg, hogy a shinkansenre szóló jegyek érvényesek a városi vasúton is, a Yamanote-körön belül.

Tokyo állomás vágányainak zömét tehát a JR East városi, elővárosi, és shinkansen vonatai használják, de a JR Central által üzemeltetett Tokaido Shinkansen 6 vonatfogadó vágánya is megfér itt, 14-19 számmal. Figyelni kell, hogy melyik bejáraton megy be az utas, a kék színű shinkansen logó jelzi a Tokaido Shinkansen peronjait, a zöld logó az észak felé induló shinkansen vonatok vágányaihoz vezet.

P1000380 logo kek-zold.jpg

A jegyváltásra több mód is van: vannak hagyományos pénztárak, automaták, és neten rendelt jegyeket is át lehet venni, sőt, sátoros ünnepeken olyan ideiglenes pultok mögül is árulnak shinkansen jegyeket, amilyeneket nálunk az aláírásgyűjtésekkor használnak.

Az automatákkal kapcsolatban az amerikai turisták elképedve látják, ahogyan a 10000 jeneseket bedugják a japánok. Szoktak is viccelődni, hogy ők odahaza semmilyen körülmények között nem mernének betenni egy 100 dollárost egy automatába, itt azonban nincs ok félni, a japán automaták nem nyelik el a pénzt. Ha mégis valami probléma lenne, van egy segélyhívógomb, melyet megnyomva az automaták mögül előugrik egy egyenruhás segítőember, és rendezi az ügyet.

 P1000417 ticket machine.jpg

A vonatokat megtalálni nem nehezebb, mint bárhol a világon, minden szépen ki van írva. A kijelzők felváltva mutatnak angol és japán nyelvű kiírást, ki-ki megvárhatja az általa könnyebben értelmezhetőt.

P1000402 indj nagytabla tokyo.jpg

A peronokra lépcsők és mozgólépcsők vezetnek fel. A vonatok 16 kocsi hosszúak, ezért már az aluljáróban ki van írva, hogy az egyes kocsikhoz melyik feljárón érdemes feljutni. Fenn a peronon pedig a vonat minden ajtajához illeszkedve fel van festve egy hosszúkás téglalap, a várakozó sornak abban kell gyűlnie.

A vonatok egységes kocsikiosztásúak. Az első néhány kocsi a helyfoglalás nélküli utasoknak van fenntartva, a többség azonban a helyjegyeseknek, beleértve az első osztályt is, mely „Green car” néven fut. Korábban voltak dohányzó és nemdohányzó kocsik mindkét részben, de mára ezek kikoptak. A helyjegy ára nem vészes, általában 510 jen, azaz kb. 1000 forint, de szezontól függően eltérhet az ára. Aki nem akart, vagy nem tudott helyjegyet venni, az bizony jól teszi, ha időben beáll a „non-reserved” kocsi ajtajához vezető sorba, ha ülni akar. Sátoros ünnepeken előfordul, hogy fél-egyórát is sorba kell állni ilyenkor, azaz el kell engedni egy-két vonatot, mire egyre kényelemesen fel lehet férni.

A vonatok csak 10-15 perccel az indulás előtt érkeznek be. Egy részük a fenntartóműhelyből jön, de a többségük hoz is érkező utasokat, akik után egy gyors takarítás következik. Ez a mozzanat számos külföldit megihletett, mert annyira profi, hogy öröm nézni. Eleve 30-40 takarító várja a vonatot, akik a technológiai rendtől függően végigfutnak a szerelvényen, letörlik a székeket, ablakokat, kicserélik a fejvédőhuzatokat, összeszedik és seprik a szemetet, irányba fordítják az üléseket, és persze a munka végén meghajolnak az utasok előtt.

P1000818 300 belso.jpg

Beszállás után jön a meglepődés: itt kérem egy sorban 5 ülés van. Igen, a shinkansen szerelvények többségére ez igaz, legalábbis standard (másod-) osztályon, de - főleg Oszakától nyugatra, és a mini-shinkansen vonalakon - van 4 üléses kialakítás is. Tokió északi elővárosában azonban az E4-es sorozat emeleti szintjén 6 ülés van egymás mellett, ami már tényleg szoros, legalábbis vállban, ugyanakkor lábhely bőségesen van.

Hamarosan csendben elindul a vonat, szolíd hangos utastájékoztatás mellett. Ahogy kijár Tokyo állomásról elhalad a Tokyo International Forum nevű épület mellett, mely egy nagyon látványos, halgerincre emlékeztető tetőszerkezetet kapott, mely amúgy teljesen funkciótlan.

P1010054 kokusai forum.jpg

Néhány percen keresztül viszonylag lassan halad a vonat, párhuzamosan 6 hagyományos vágánnyal, melyeken városi és elővárosi vonatok közlekednek. Egy rövid szakaszon a Haneda repülőtérre vezető monorail vonal is a shinkansen felé kerül (a hagyományos Hamamatsucho és Tamachi állomások között). Ezt követően egy hatalmas motorvonat karbantartó telep mellett vezet a vonal, és még mielőtt beérne a vonat Shinagawa állomásra, kiágazik a shinkansen-remíz felé vezető 2 vágány is.

Shinagawa a Tokaido Shinkansen legfiatalabb állomása, de az egyik legforgalmasabb. Hálózati szempontból Kelenföldnek feleltethető meg, itt válik el a shinkansen vonala az eddig párhuzamosan futó városi-elővárosi vonalaktól, egyúttal itt csatlakozik hozzá az eddig végig alatta (felszín alatt) vezető Yokosuka vonal sínpárja. Shinagawa lesz a Tokió-Oszaka közötti maglev vonal végállomása is, de az a felszín alatt lesz mélyen.

Shinagawa-tól Shin-Yokohamáig Tokió külvárosias részein és Kawasaki városán át vezet a vonal, zömében lakóházak és kisebb dombok között.

 P1010057 hazak.jpg

Shin-Yokohama állomás azért épült meg, mert a shinkansent nem tudták, vagy nem is akarták Yokohama korábbi nagyállomására bevezetni. Inkább épült egy új állomás, akkor még a senki földjén, mely köré kinőtt egy új városrész, gigantikus létesítményekkel, arénával, szórakoztató és bevásárlóközpontokkal.

Innen továbbindulva (Shin-Yokohamában is immár minden vonat megáll, noha ez nem volt mindig így) a dombok magasodnak, az alagutak sűrűsödnek, de a beépítettség még mindig szakadatlan. Már 80 kilométerre vagyunk kiindulópontunktól, mire meglátjuk az első nagyobb mezőket, illetve rizsföldeket, ez jelzi, hogy hamarosan Odawara állomásra érünk, illetve ott haladunk át. Odawara egy jelentős város Tokió déli agglomerációjában, egyúttal névadója az innen Tokióba (Shinjukuba) vezető vasútvonal üzemeltetőjének, az Odakyu vasúttársaságnak. Innen ágazik el egy szárnyvonal a Hakone Nemzeti Park felé, melynek megtekintése aligha maradhat ki egy japán körutazásból.

Mi azonban most robogjunk tovább Atami, a japán Riviéra központja felé. A táj nagyon szép errefelé, csak sajnos alig látunk belőle valamit, mert a vonat csak pillanatokra bújik ki az alagutakból, olyankor azonban egész közel – de jó mélyen – megláthatjuk a Csendes Óceánt. Atamiban akkor érdemes leszállni, ha szeretnénk egy látványos oldalutazást tenni az Izu félszigetre, mi mással, mint az Izukyu magánvasúttal. Ha szerencsénk van, kifogunk egy olyan szerelvényt, melynek elején kilátókocsi van, így a mozdonyvezető mögött színházszerűen ülve élvezhetjük a kanyaros vasútvonalat a meseszép tájon.

Atamitól nincs messze Mishima, ahol véget ér a nagy alagutas szakasz, és ahol egy kisebb depó is van az "elővárosi" sinkanszenek részére (mintegy 130 km-re Tokiótól). Mishima után már látható a Fuji, mely jó időben – főleg télen – nagyon szépen fotózható.

P1010061 fuji.jpg

Shin-Fuji állomás környékén pedig egészen közel van a japánok szent hegye.

P1010070 fuji.jpg

Aztán a vonat beér Shizuoká-ba, ahonnan nagyszerű kirándulásokat lehet tenni a hatalmas gátak mögé rejtett víztározók vidékére. A tealigeteiről híres Kakegawa után Hamamatsu, az autógyártás egyik központja a következő megálló, ahol a sok brazil vendégmunkás miatt nem csak angol, hanem portugál nyelvű feliratok is vannak. Toyohashi előtt még keresztülrobogunk az Inohana tó feletti hídon, és már Nagoya elővárosában száguldunk.

P1010082 nagoya.jpg

Tokióból Oszakába menet kétharmad-úton fekszik Nagoya, mely a JR Central székhelye. Ez a társaság a környék vasútvonalait, valamint magát a Tokaido Shinkansen-t üzemelteti. Fontos nagoyai magánvasút a Meitetsu, mely integrálódott a fejlett nagoyai metróhálózatba – de mostanában nincs a vasútbarát-társadalom kedvencei között, mert számos villamos-vonalat és egy monorail vonalat is bezárt. Nagoya fejlődését nagyban elősegítette a 2005-ös Expo, és az erre az alkalomra megnyitott Centrair repülőtér, mely harapdálni szeretné mind a tokiói, mind az oszakai repterek nemzetközi forgalmát – végülis shinkansennel egy-másfél óra alatt elérhető mindkét nagyváros.

Nagoyát elhagyva Gifu-Hashima állomás egy olyan várost tesz megközelíthetővé, mely 2005-ben búcsúzott el teljes villamos-vonalhálózatától. Itt még van beépítetlen terület a shinkansen-állomás mellett, de tegyük hozzá, hogy ez azért van, mert Gifu város központja jóval odébb van.

P1000824 gifu-hashima.jpg

Gifu után a vonat beszalad a hegyek közé, és hamarosan Maibara következik, mely igazából csak egy falucska, de fontos vasúti átszállóhely. Aki idáig elér, annak már nincs miért aggódnia, a Tokaido Shinkansen időjárásnak leginkább kitett szakaszán túlvan, de a környező hegyeken ősztől tavaszig még virít a hó. A lenti kép épp azt mutatja, hogy mindkét irányban félreállt egy Hikari, hogy megelőzhesse egy-egy Nozomi az átmenő fővágányon, melynek peronja sincs.

P1000827 maibara tsuukamachi.jpg

Ahogy Atami a JR East és a JR Central közötti váltóállomás, Maibara a JR Central és a JR West közötti határt jelenti, persze csak a hagyományos Tokaido vonalon. Aki azon utazik – a shinkansennel többé-kevébé párhuzamosan – annak itt kell átszállnia, és várakoznia. Míg Atamiban sok az átmenő vonat a két JR társaság vonala között (Tokyo-ból olykor Numazu-ig eljárnak az elővárosi vonatok), Maibara-nál egyáltalán nem jellemző az átjárás. Ez alapvetően amiatt van, mert a JR Central itt csak kétkocsis vonatokkal közlekedik, és félóránként (ez a Tokaido vonal legritkábban kiszolgált szakasza), a JR West viszont 4, 2x4, vagy akár 3x4 kocsis motorvonatokkal jár, hiszen Maibara tulajdonképpen már Kiotó és Oszaka elővárosa, illetve előfaluja.

Rögtön Maibara állomás után látható 3 kiállított kísérleti shinkansen kocsi, és itt végzik a szélcsatornás vizsgálatokat is. Hamarosan feldereng a jobb oldalon Japán legnagyobb tava, a Biwa-ko, majd egyre sűrűbb a beépítés, és két hosszú alagút után becsorog a vonat a Kiótóba, a lenyűgözően szép császárvárosba. A város történelmiségével nem éppen harmonizál a hipermodern pályaudvara, de ez kedvetlenítsen el senkit a műemlékektől hemzsegő város megtekintésétől. 

Innen már csak pár perc Oszaka, egész pontosan Shin-Osaka (Új-Oszaka) állomás, merthogy a shinkansent Oszakában sem tudták/akarták bevinni a városközponti állomásra, hanem attól északra, a széles Yodo-gawa folyó túlpartján helyezték el a nagysebességű állomást, és nőtt ki mellette egy hatalmas városrész. Innen Oszakába a helyi vonatokkal, vagy metróval lehet bejutni.

A legtöbb shinkansen-járat továbbközlekedik Shin-Osakából, de akkor már nem a JR Central, hanem a JR West az üzemeltető - és ez már egy másik poszt témája lesz, az a vonal 11 év múlva lesz 50 éves. Aki azonban nem tud addig várni, virtuálisan már ma is végigutazhatja a vonalat, bő 5 óra alatt. Shin-Osaka állomás 2 óra 37 percnél van.

https://www.youtube.com/watch?v=ceqDG7t9O5c

A bejegyzés trackback címe:

https://japanvasut.blog.hu/api/trackback/id/tr76751761

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

2014.10.09. 21:16:46

Szia!

Az a kép, amin a két 300-as van, mikor készült? :)

Carpy · http://japanvasut.blog.hu/ 2014.10.10. 10:13:34

2008-as kép. Már megismételhetetlen :)
süti beállítások módosítása