Pontosan 50 éve, 1964. október 1-jén indult meg a menetrend szerinti vonatközlekedés a Föld első nagysebességű vasútján, Tokió és Oszaka között. Ebből az alkalomból ezen a héten shinkansen-témájú posztokkal jelentkezik a japánvasút.blog. A mai bejegyzés az átadás napjának történéseit, és a menetrend evolúcióját eleveníti fel.
Tokió és Oszaka - ahogy New York is - két olyan város, mely sohasem alszik. Kivéve a városi tömegközlekedést, mely kb. éjjel 1 és reggel 5 között teljes mértékben szünetel mindkét megalopoliszban. Ennek ellenére 1964. október 1-jén hajnalban már egy gombostűt sem lehetett leejteni sem Tokyo, sem Shin-Osaka állomáson. Tokió mondjuk eleve az olimpia lázában égett, de ehhez hiányzott még egy valami, a nagsebességű vasút.
A fő nyitóünnepély Tokyo állomás 19. vágányánál kezdődött, a Japánban szokásos módon, "szalagátvágós virágesővel", melyet követően rögtön elindult az első shinkansen szerelvény Shin-Osaka felé. (A JR Central oldalán látható erről video: http://english.jr-central.co.jp/about/movie.html)
Ugyanígy, Shin-Osaka állomásról is elindult egy Tokyo állomásra. Az újságok címoldalukon azt írták: „Új korszak kezdődött”.(Yomiuri Shimbun)
A 2 vonat tele volt újságirókkal és vasútbarátokkal. Volt, aki hetekkel előre lefoglalta a jegyét, mégpedig az első sorba, ablak mellé. Sokan próbáltak a büfékocsiban reggelizni, vagy legalábbis inni egy sört, hogy érezzék, milyen 200 km/h sebességnél kortyolgatni. A két vonat 7 óra 56 perckor találkozott, félúton, Nagoya és Toyohashi között. Többen készítették a fényképezőgépeiket, hogy megörökítsék a pillanatot, de lemaradtak róla, minden olyan elképesztő gyorsasággal zajlott.
A menetidő az első évben még 4 óra volt, mivel szándékosan „laza” menetrend készült. Ennek megfelelően az akkor érvényes 210 km/h maximális sebességet sem volt szükséges kihasználni. Ugyanakkor, Kazutaro Oishi, az egyik első Hikari expressz vezetőjének visszaemlékezése szerint az utasok elvárták, hogy élvezhessék a 210 km/h sebességet, és mivel a büfékocsiban volt egy kilométeróra, csalódottak voltak, ha a vonat ezt nem érte el.
Kazutaro Oishi. Kép: http://shinkansen.the-japan-news.com/index.html
Ezért egyes szakaszokon kicsit megszalasztották a vonatot, majd később bőven a sebességlimit alatt haladtak, hogy nehogy idő előtt érkezzenek meg az állomásra. Így előfordulhatott olyan eset, hogy Tokión belül, ahol a végállomás előtt már több kilométer hosszan a városi-elővárosi vonatokkal párhuzamosan vezet a Shinkansen pályája, a városi vonatok leelőzték a shinkansent, és ezt az utasok mindkét vonaton mosolyogva fogadták.
Kép: Transport Museum Tokyo, megjelent itt: Japan Railway and Transport Review, East Japan Railway Culture Foundation. http://www.jrtr.net/
A menetrend eleinte nagyon egyszerű volt: minden órában 1 gyorsvonat (Hikari), és 1 „személyvonat” (Kodama) vonat közlekedett. Az előbbi csak 2 köztes állomáson állt meg (Tokyo, Nagoya, Kyoto, Shin-Osaka), az utóbbi minden állomáson és megállóhelyen. (Név szerint Shin-Yokohama, Odawara, Atami, Shizuoka, Hamamatsu, Toyohashi, Gifu-Hashima, Maibara, Kyoto, Shin-Osaka. A mai vonalat ismerőknek feltűnhet, hogy ekkor még nem létezett Shinagawa, Mishima, Shin-Fuji, Kakegawa, és Mikawa-Anjo állomás)
Az első Shinkansen-menetrend. Alapvetően ütemes, de kiiktatásos: 10:30-kor nem indul Kodama, 12:00-kor pedig nem indul Hikari Tokyo állomásról. (Kép: TORETABI.JP)
Az első évben 23,3 millió utast regisztráltak a Shinkansen vonalán, ami az akkori japán lakosság negyedének felelt meg. Többségükben üzleti utasokról volt szó, akik Tokió és Oszaka között utaztak. (Napjainkban évi 140 millió utas használja a vonalat)
Egy évvel később, 1965-ben a nyitóév 4 órás menetidejét 3 óra 10 percre csökkentették, mivel onnantól kezdve a vonatok maximális megengedett sebességére lett tervezve a menetrend. Egyúttal a közlekedő vonatok számát megduplázták, 1967 októberétől pedig már 3-3 vonat közlekedett egy órában egy irányban.
1972 márciusától lett óránként 4-4 vonat, melyek közül 2 vagy 3 továbbközlekedett az akkor megnyitott Sanyo Shinkansen vonalon Okayamáig. 1975-ben elért a Sanyo Shinkansen vonala Fukuokáig (Hakata állomásig), oda óránként két Hikari közlekedett tovább, egyidejűleg megjelentek a Tokió elővárosi forgalmát szolgálni hivatott betét-Kodamák, melyek Tokiótól csak - az 1969-ben megnyitott - Mishima állomásig közlekedtek.
Az 1976-os volt az utolsó olyan menetrend, ahol a Hikari-k és Kodamá-k száma megegyezett (5-5), 1985-ben azonban győzött a gyorsabbik vonat, 6-4-re, 1989-ben 7-4-re, 1992-ben pedig már 8-3-ra. Ugyanakkor ettől az évtől kezdve lett bevezetve a Hikari-nál is gyorsabb Nozomi vonatnem, mely 2 óra 30 percre csökkentette a menetidőt, és napjainkra szinte teljesen kiváltotta a Hikarikat, - de erről majd később. Előbb utazzunk egyet a Tokaido Shinkansen vonalán!
