Japán eldugott hegyei és gátjai között kanyarog az Ikawa vasútvonal, mely igazi kuriózum. A környék lakatlan, csak völgyzárógátak és víztározók váltják egymást. Az ember itt tényleg megküzdött a természettel, de ki nyert?

Elsősorban a gátak építéséhez szükséges anyagok - és persze munkások - szállítása céljából fektették le a vágányokat, melyek ma leginkább turisztikai célokat szolgálnak. Az Ói folyó Shizuoka prefektúrában zubog le a japán déli-Alpokból és ömlik a Csendes Óceánba. A Tokió és Oszaka közötti shinkansen kb. indulás után egy órával robog át a folyó feletti nagyon hosszú hídon. Ennek a völgyében vezet a hegyek felé az Oigawa vasútvonal, mely az alsó szakaszon (Kanaya és Senzu között) villamosított és nagyvasúti jellegű, de jellemző rajta a turisztikai célú gőzmozdonyos vontatás is. Senzu-tól Ikawa-ig azonban minden megváltozik: bár a nyomtáv továbbra is 1067 mm, a vonal kisvasúti jelleget ölt, eltűnnek a lakóházak és minden egyéb ember alkotta dolog, kivéve a vonat és a víztározók.

Ezt itt Senzu állomás, ilyen vonatok járnak a felső szakaszon...

... és ilyenek az alsó szakaszon:

Amikor ottjártam, épp cseresznyefa virágzás volt:

Néhány kilométer megtétele után a vonat elért a Nagashima gáthoz:

Ez 1972 és 2002 között épült, és a mögötte kialakult víztározó miatt a vasutat új nyomvonalra kellett helyezni. Alább látszik a régi nyomvonal:

Az emelkedő leküzdésére egy rövid szakaszon felsővezetékről üzemelő fogaskerekű mozdony tolja meg a vonatot:

Miután feltolta a vonatot a gáton túlra, visszamegy a következő vonatért, ami kb másfél óra múlva jön:

Vannak a vonalon kihalt, bezárt állomások is, amikről tényleg nem is lehet érteni, hogy miért épültek meg egyáltalán (legalábbis peronnal), hiszen a környék teljesen lakatlan. Talán egy ideiglenes munkásszállás lehetett a közelben a gátépítő munkásoknak?

A végállomáshoz közeledve megpillantható az Ikawa-gát, ami létét a vasútnak köszönheti, és fordítva:

A gát mögött ezt lehet látni, amikor épp nincs magasvíz:

A vonat közben megpihen a szerény kis végállomáson, mielőtt visszaindulna Senzu-ba. Ez a mozdonyos vége:

... ez pedig a vezérlőkocsis vége:

A gátra kisétálva, meglátva a végén ezt az alagutat, úgy döntöttem, hogy nem vonattal megyek vissza, hanem igénybe veszem a napi 1 buszjáratot, ami innen egyenesen elvisz Shizuokába, a prefektúra névadó székhelyére:

A vonatút is izgalmas volt idefelé, de a 2 órányi buszozás is megérte. Egy olyan makadám úton kacskaringóztunk a hegyek között, ahol legfeljebb egy biciklis fért volna el mellettünk. Ez volt a jármű:

Azóta, ha valaki azt kérdezi, hogy Japánban melyik az a vasútvonal, ami tényleg nagyon különleges, az Ikawa vonalat javaslom. Egy napot, és több ezer jent rá kell szánni, az tény, de itt aztán el lehet bújni a tömegek elől.