Állomást építeni egy lakóház 4. emeletén? A japán buborékgazdaságba ez is belefért, de most lebontják. Az önkormányzat bejárást szervezett az érdeklődőknek, és kiderültek a Himeji monorail titkai.
Himeji (Himedzsi) egy félmillió lakosú város Oszakától mintegy 100 kilométerre nyugatra, mely elsősorban a meseszép várkastélyáról híres. A városban 1966-ban tartottak egy jelentősebb expo-t, és a kiállítás helyszínének megközelítésére – ahogy azt más japán városokban is tették – monorail vonalat építettek.
Hogy mi az a monorail? Szó szerint egysínű vasút, mely számos országban létezik, de Japánban különösen sok van belőle. Egy időben a jövő vasútjának gondolták, de aztán a hagyományos adhéziós gyorsvasút győzedelmeskedett a sebességért folytatott harcban, éppen a japán shinkansen révén. Ugyanakkor a monorail kiválóan alkalmazható városi közlekedési eszközként olyan területeken, ahol hagyományos vasutat, vagy éppen metrót nem lehet, vagy nem éri meg kiépíteni, a nehéz terepviszonyok, a kevés beépíthető földterület, vagy éppen a nem túl nagy utasforgalom miatt. A monorailhez elég csak néhány oszlopot leszúrni, és ezeket gerendákkal összekötve máris indulhat a forgalom a magasban. Többféle technikai megoldás létezik, még függővasúti is, de általában a gerendát 3 oldalról ölelik át a járművek kerekei, a negyediken pedig tartja egy oszlop.
A Himeji monorail vonal hossza a megnyitáskor 1,6 km volt, és 1 közbenső állomást érintett, melynek neve Daishogun, és az a különlegessége, hogy a 10 emeletes Takaocho apartmanházban, annak 3. és 4. emeletén épült meg.
Forrás: Himeji város önkormányzata
Forrás: Yomiuri shinbun, 2013 június 11.
A hatvanas években ez egy nagyon előremutató megoldás volt, csodájára is jártak világszerte, éppúgy, mint az 1992-ben épült oszakai „Gate Tower” épületnek, melyen a városi magasút vezet keresztül az 5. és 6. emeleten.
Forrás: http://japanpropertycentral.com
Ám míg Oszakában mind az autópálya, mind az épület köszöni jól van, Himejiben a monorail vonalat 8 év működés után bezárták, és hamarosan a Takaocho épületet is lebontják, a benne porosodó állomással együtt.
Az épületet sorsa akkor pecsételődött meg, amikor az 1995-ös kobei földrengés utáni felülvizsgálat során veszélyesnek találták olyan szempontból, hogy még egy hasonló rengést már nem feltétlenül bírna ki.
Forrás: https://www.mainichi.jp/english/articles/20160804/p2a/00m/0na/004000c
Forrás: http://www.city.himeji.lg.jp/s80/koryustation/_37409.html
A monorail esetében pedig a bezárás oka az volt, hogy az expo végével nagyon lecsökkent az utasszám, így veszteségessé vált a vonal. Sőt, igazából a kiállítás időtartama alatt sem volt annyi utas, mint amire számítottak. Ennek oka elsősorban az volt, hogy 100 jenbe került egy utazás, mely 4-5-szöröse volt a hasonló távolságra érvényes busz vagy vasúti jegyárnak, és még a taxinál is drágább volt. A vasútállomás és az expo közötti egymérföldes távolságot a városba látogatók inkább legyalogolták, utcaszinten követve a monorail vonalát, mintsem felültek volna rá, legfeljebb elfáradva, a kiállításról hazafelé utaztak vele.
Persze készültek ambiciózus tervek a Himeji városi monorail hálózat kibővítésére. Először egy szív alakú hálózatban gondolkodtak.
A szív alakú hálózaton kékkel jelölt az elsőként (és utolsóként) megépült 1,6 km-es szakasz, zölddel a csak terv maradt. A szív csücskében, az elágazásban van Daishogun állomás, középen a vasút- és sinkanszen állomás. (Forrás: http://www5b.biglobe.ne.jp/~ktnh/mono/plan2.html)
Állítólag ezeket az épületeket is már úgy tervezték, hogy monorail vonal vezessen bennük. (http://www5b.biglobe.ne.jp/~ktnh/mono/mirai-1.html)
Később pedig elővárosi meghosszabbításban is gondolkodtak, sőt, felmerült még az is, hogy városközi expresszvonatok is közlekedjenek, akár a fősziget túloldalán fekvő Tottori-ba. Ez technikailag megoldható lett volna, hiszen ez a fajta, ún. Lockheed-monorail, mely részben a gerendákra erősített vassínen közlekedett, akár 160 km/h sebességre is képes lett volna. De épp innen fakadtak az üzemeltetési nehézségek is, ugyanis a Lockheed típusú monorail technológiai és gazdasági zsákutcává vált miután a névadó gyártó kivonult a piacról.
Forrás: http://www5b.biglobe.ne.jp/~ktnh/mono/tec2.html
A vonalon a forgalmat 1974-ben állították le, 78-ban mondták ki a megszüntetést, a pályát itt-ott el is bontották, de sok helyen a mai napig megmaradtak nem csak a tartó oszlopok, hanem maguk a gerendák is, amiken a vonatok közlekedtek. Sőt, a végállomáson el van rejtve az egykor itt közlekedő jármű is, mint ahogy ezen a rövid és látványos TV riportban látható, sok korabeli videóval a monorail-ről. (Feltétlenül érdemes megnézni annak, aki tudni szeretné milyen egy igazi „a helyes riporterlány rácsodálkozik” típusú japán TV riport)
Hamarosan azonban, ahogy eltűnik a föld színéről a Takaocho épület, köddé válik benne a Daishogun állomás is. Erre való tekintettel Himeji város önkormányzata elhatározta, hogy még egyszer utoljára beengedik az érdeklődőket körbenézni. A túljelentkezés miatt sorsolással választottak ki résztvevőket, végül augusztus 13-án és 14-én 4-4 alkalommal 50-50 fő sétálhatott és fotózhatott a szellemállomáson. Az ő képeik láthatóak az alábbi galériákban:
http://response.jp/article/2016/08/13/280049.html
http://togetter.com/li/1011448