Elmosta a vihar a tűzijátékot - Nagano-ban

2013. augusztus 20. - Carpy

A hegyvidéki Nagano prefektúra-beli kisváros, Suwa kedvelt nyári pihenőhely, ahol a csendet és nyugalmat csak két esemény szokta megtörni: az augusztusi tűzijáték, és a 6 évente megrendezésre kerülő "Onbashira", a brutálisan látványos farönkön-lecsúszós fesztivál. Az idei tűzijátékot azonban - illetve annak nézőit - durván elmosta a vihar.

Japánban szinte mindennapos dolog a tűzijáték, majdnem minden nagyobb városnak megvan a maga "hanabi" napja. Oszakában például kora nyáron van nagy tűzijáték ünnep, de ezt ne úgy képzeljük, mint a mi 20 perces koncentrált augusztus 20-i látványosságunkat, inkább egy egész estés látványosságról van szó, sok köztes szünettel. Vannak még kiemelkedő tűzijátékos városok, mint például Nagaoka, vagy Tsuchiura. Utóbbi arról híres, hogy a Japánban megrendezésre kerülő tűzijátékokat lebonyolító cégek itt tartanak bemutatót a legújabb bomba-fejlesztéseikről, bízva abban, hogy majd szebbek és jobbak lesznek mint a többiek, és ezért őket hívják egyre több helyre.

De nem csak a hivatalos és látványos tűzijátékok léteznek, hanem minden valamire való kertiparti vagy erdei piknik elengedhetetlen része a házi-tűzijáték, melyhez a hozzávalókat tavasztól őszig minden boltban lehet kapni, egész olcsón. Nagyjából azokról a rakétákról és nagyobbfajta csillagszórókról van szó, amiket nálunk szilveszter környékén lehet legálisan beszerezni, csak Japánban ezek felhasználása nincs olyan szigorú szabályokhoz kötve, mint nálunk. (Ez egy kicsit meglepő is, mert Japánban az élet minden területén kínosan ügyelnek a lakosság biztonságára, ehhez képest a tűzijátékokhoz szinte bárki hozzájuthat, pedig ezek nem gyerekjátékok. A "varázsgombát" is csak pár éve tiltották be, előtte a szupermarketekben is kapható volt).

Na de visszatérve az igazán nagy durranásokra: Suwa is a nagy tűzijáték városok közé tartozik. Minden augusztusban több tízezren érkeznek ide a hegyek közé hűsölni és gyönyörködni, zömében a mintegy 200 kilométerre lévő, ilyentájt tikkasztóan fülledt Tokióból. A látogatók közül 78 ezren vonattal érkeznek - elsősorban azért, mert a parkolóhelyek száma erősen limitált. Velük együtt a helyi média szerint félmillióan kíváncsiak az eseményre.

Maga a város azonban csak 50 ezer lakosú, és a tűzijáték központi helyszínéhez közeli Kami-Suwa állomás ("Suwa felső") forgalma napi 3 ezer fő szokott lenni, normál napokon. Szokott is gondot okozni ennek a kis állomásnak lebonyolítani a megszokotthoz képest 26-szoros forgalmat, de idén az időjárás is csúnya tréfát űzött: hatalmas vihar söpört végig a völgyön, épp a tűzijáték ideje alatt.

A polgármester nem vállalta, hogy lemondja az eseményt, így azt megtartották, az emberek azonban fejvesztve menekültek, hova máshova, mint az állomásra, a fedett perontető alá. Természetesen a többség kinn ragadt, ronggyá ázott, de a benyomultak miatt a vasúti közlekedést is felfüggesztették, így a sakk-matt állapot órákig fennállt. Már csak azért is, mert a hatalmas vihar megrongálta a vasúti pályát és a biztosító berendezéseket is, de lezárták a közeli autóutakat is. 75 mm eső esett egy óra alatt, térdig álltak a sáros folyamban, akik az utcán maradtak. A városban 15 intézményt megnyitottak az eső elől menekülőknek, 400-an az éjszakát is ott vészelték át.

Vasútbarát szempontból egyébként azért érdekes ez az esemény, mert ilyenkor a nagano-i vasútvonalakon megszokottól lényegesen eltérő járművek is megjelennek a térségben, hogy segítsék a plusz 75 ezer ember oda- és hazaszállítását. Olyan ez, mintha mondjuk Kaposváron lenne tűzijáték, és a megszokott használt német kocsik helyett tömegével jelennének meg a budapesti és győri elővárosból ismert szerelvények, FLIRT-ek és Talentek. Ráadásul nem óránként egy 2-kocsis vonat jön, hanem 5-10 percenként egy 10 kocsis, csurig tele emberekkel.

Magam ugyan ezen a rendezvényen nem voltam, de Suwa híres, sőt, tán híresebb egy másik fesztiválról is, az Onbashirá-ról. Ez röviden arról szól, hogy a város erős fiatal férfiai kivágnak az erdőből egy-egy hatalmas fát, lecsupaszítják a törzsét, majd ráülnek, rámásznak, és lecsúsznak vele a meredek hegyoldalon. Állítólag már akkor is csinálták ezt a mókát, amikor őseink még Levédiában legeltettek.

Amíg ezt a jelenetet vártam, fotóztam pár tipikus nagano-i vonatot.

A személyvonatok ezek a klasszikus jószágok, melyek az ország szinte minden pontján fellelhetőek, csak más a színük. Naganoban ez a kékes minta a nyerő:

229-2954_IMG.jpg

A gyorsvonatok pedig ilyenek:

229-2962_IMG.jpg

229-2958_IMG.jpg

Érdekes módon az alsó az újabb dizájn, ami hamarosan ki fogja szorítani a felsőt, pedig nekem az jobban tetszik.

A bejegyzés trackback címe:

http://japanvasut.blog.hu/api/trackback/id/tr785468730

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot!

blog.hu