Fordulatokkal gazdag történet ér nyugvópontra azáltal, hogy július 17-én megnyílt a Tokiót "az igazi nemzetközi" repterével összekötő gyorsvasúti vonal. Van a történetben minden, ami vasút szempontjából érdekes, nem beszélve az egyéb politikai-társadalmi izgalmakról.
A Tokiótól jó 60 kilométerre lévő - akkor még - kisváros, Narita közelében nyílt meg az új reptér 1978-ban, miután a város többszörösen kinőtte a jóval közelebbi, részben a tengerre épült Haneda repteret. Ez is megmaradt persze, sőt, hamarosan megnyitják a negyedik (!) futópályáját, és akkor újra fog valódi nemzetközi járatokat is fogadni, merthogy a Narita megnyitása óta Haneda elsősorban belföldi reptérként üzemelt. (Kivéve néhány történelmi okokból itthagyott nemzetközi járatot.) Megy is egyébként a paláver, hogy mely légitársaságok kaphassanak leszállási jogot tengerentúli járatokkal, főleg most, hogy a „nemzeti” légitársaság, a JAL, a csőd szélén áll.
Na de vissza Naritához és a vonatokhoz. Az új reptér kellően messze volt ahhoz, hogy nyomban shinkansen-t álmodjanak oda, el is kezdték az építését, azonban ez végül nem shinkansen-ként valósult meg. A helyiek nem csak a shinkansen-t fúrták meg, de évekig nem járultak hozzá ahhoz sem, hogy megépüljön a reptér második futópályája, és ezzel komolyan veszélyeztették a 2002-es foci VB lebonyolítását. Végül, amikor már csak két földtulajdonos hozzájárulása hiányzott, megépült egy rövid verziójú futópálya, közepén egy farmer házával, (lásd a piros köröket a google maps részleten) melyen a nagy gépek továbbra sem szállhattak le, sőt, a párhuzamos gurulóútban is voltak cikk-cakkok, ahogy a telekhatárok voltak. Nem szép történet, mert súlyos demokratikus értékek sérültek, de ez más lapra tartozik.
Nagyon hosszas és utasbosszantó viták után lett csak a reptérnek vasúti megközelíthetősége. A környéken közlekedő magánvasút, a Keisei vezethette ki a vonalát a reptérig, és az államvasút (JR, akkor még JNR) közeli, Narita nevű állomásáról is épült egy rövid szárnyvonal az 1-es terminál alá. Amikor a 2-es terminál is megnyílt (az 1-estől egy kilométerre), az is kapott egy felszín alatti köztes állomást, „Narita 2. terminál” néven.
A reptérre vezető vonalak mindkét vasúttársaság esetében kétvágányúak, azonban a reptér közelébe érve egyvágányúra összemennek, és közös alagútban, párhuzamosan haladnak. Látszólag egy kétvágányú pályának néz ki mindez, de igazából két egyvágányú pályáról van szó, váltott irányú közlekedéssel, ráadásul a nyomtávuk is különbözik (a JR
A menetrend
Eleddig mindkét vasúttársaságnak volt "személy" és "expressz" vonata a reptérre. A Keisei nagyjából félóránként járatta mindkettőt, a JR az expresszt szintén félóránként (de néha csak óránként), a személyvonatot viszont mindig csak óránként. Végülis a reptéri állomásról minden órában 4-7 vonat indult a város felé.
Persze nem ugyanoda. A Keisei fővonala Nippori állomáson kanyarodik a belvárost jelentő JR Yamanote vonal mellé, jó átszállási lehetőséget adva, és egy megállót párhuzamosan menve vele Ueno állomásnál van a fejállomása. Ide jár a "Skyliner" névre hallgató expresszvonat, és a személy és gyorsított vonatok többsége is, de nem mind. Jó japán szokás szerint egyes elővárosi vonatok - Aoto állomáson - lefordulnak a fővonalról, és végigmennek az Asakusa metróvonalon. Sőt, olyan is van, amely a metróvonal másik végén kimegy a Keikyu magánvasútra, és azon egészen a Haneda reptérig. (Ez olyan, mintha Ferihegyről elindulna a MÁV vonalon a vonat, valahol a Kerepesi úton lenne neki egy átkötővágány a 2-es metróba, azon a Stadionoktól a Déli pu-ig végigmenne, majd megint egy átkötővágány, amin kimenne a hegyeshalmi vonalra, és Budaörsnél lefordulna, hogy a budaörsi reptéren végállomásozzon.)
A JR vonatai sem egyszerűek. Először is a személyvonat inkább zónázónak, de legalábbis gyorsítottnak mondható, mely a Sobu-Yokosuka vonalon megy át Tokió alatt, több ponton is megállva, gyakorlatilag metróként funkcionálva, és végül Yokohamán túl, attól délre végállomásozik. Az expresszvonat (Narita-express) pedig Tokyo főállomásig ugyanaz (csak odáig nonstop), ott viszont kettészedik, (illetve ellenirányban összerakják)
és az egyik része megy tovább Yokohamába, a másik vagy Tokió nyugati agglomerációjába, vagy délről megkerülve a belvárost egészen észak felé. Egyszóval minden fontos decentrumból van közvetlen vonat a távoli reptérre.
A tarifákról és menetidőkről is érdemes pár szót szólni. A legolcsóbb a Keisei személyvonata. Ezekkel a metróüléses vackokkal 1000 jenből ott van az ember a Yamanote vonalnál (jó másfél óra alatt), ha a gyorsabb és lényegesen kényelmesebb Skylinerrel utazunk, 920 jenes pótjegy váltandó ezen felül, és egy óra alatt megússzuk.
Indulásra váró (régi) Skyliner a reptéri végállomáson, mögötte egy JR személyvonat
A JR határozottan drágább. Tokyo állomás 1320 jen a rapid vonattal (másfél óra), melynek utolsó 5 kocsijában páholy ülések is vannak (a többiben csak metrószerű), és több mint 2500 jen a Narita expresszel (egy óra), de a további állomások akár 4000 jen fölötti jegyet is igényelnek. Mai árfolyamon több mint kettővel szorzandó a jen, így elég borsosnak tekinthető a transzfer ára.
Élesedik a verseny
A JR rendszerében nem történt érdemi változás az elmúlt hónapokban, hacsak annyi nem, hogy tökéletesíteni igyekeztek az ütemet, majdnem félórásra sűrítve a Narita expresszt, és lecserélték az amúgy is fiatal 253-asokat 259-esekre. Ideje volt, ugyanis a 253-asok – bár fiatalok, kényelmetlenek voltak, az ülések nem voltak sem dönthetőek, sem menetirányba fordíthatóak, holott ez már évtizedek óta hagyomány a japán gyorsvonatokon.
A Keisei viszont megtette a nagy dobást. Miután a Naritára tartó fővonalára már több vonat nem fért be, meghosszabbította Naritáig az egyik, nagyjából a jó irányba vezető „mellékvonalát”, felhasználva a shinkansen számára épített, de 30 éve rohadó grandiózus műtárgyakat. Így a Nippori-Reptér mentidő az eddig elképzelhetetlen fél óra közeli mértékre csökkent.
A Keisei két reptéri vonalán közlekedő gyorsvonatok megállási hely-térképe, és menetidők a reptértől a Yamanote vonal pontjaira (keisei.co.jp)
Az új vonalra új szerelvények is érkeztek, átvéve a Skyliner márkanevet, közben az eddigi bumfordi, de szerethető Skyliner-szerelvények „City liner” márkanevet kaptak, és még néhány többlet megállást. Természetesen új menetrendi szerkezet készült a reptéri expresszektől mentesülő régi fővonalra is, így a zsúfoltsági problémák is megoldódni látszanak. A Skylinerek immár 20-40 percenként járnak, plusz a Citylinerek is óránként, (ezeket útközben megelőzi a követő Skyliner), egyszóval Narita ténleg sokkal közelebb került Tokióhoz.
A jegyárak is emelkedtek, az új Skyliner 2400 jenbe kerül, még mindig olcsóbb, mint a JR kirakatvonata, és még sokkal gyorsabb is. (Foto: Keisei)